A főzésben mindig azt szeretem a legjobban, amikor látom,
hogy milyen jóízűen eszik azok, akiknek főztem. Ez most sincs másként, csak
miután az élet úgy hozta, hogy a felnőtt gyerekeim messzire költöztek tőlünk,
így mostanában nem nagyon van kinek, így jóval kevesebbet főztem. Viszont, enni
néha kell, de ha nincs kinek főzni, akkor a leggyorsabb és legrosszabb felé
nyúlsz, szénhidrát, rágcsák, stb.
Most, hogy a mérlegem rávett a változtatásra, nagy-nagy
lelkesedéssel vágtam bele az újfajta főzésbe, ami előbb utóbb teljes
életmódváltásba fog átmenni.
Eddig is figyeltem a természetes-, biotáplálkozásra, az ökológiai
lábnyomunkra, de most még egy kicsit jobban.
Pl. a sárgarépahéjat, tojáshéjat, száraz kenyeret (csak azt
amelyikből nem lehetett prézli készíteni) eddig se dobtam ki, mert van
"Tyúkanyó Barátnőm" Rita, akinek 9 csirkéje, tyúkja van, nekik
átviszem, a pipik megeszik, a Ritának és családjának tojnak tojásokat, az új
tojáshéjakat megint megeszik, így visszakerül minden a biológiai körforgásba.
Köszönet a Lányomnak, aki a messzi Szicíliából segített
létrehozni a blogomat, Fiamnak, aki oly rég óta mondogatja, hogy legyen nyoma a
főzésimádatomnak, és nem utolsó sorban Edó Barátnőmnek, aki már 8 éve mondja,
hogy írjak szakácskönyvet, mert nem tudunk annyit találkozni, hogy főzzek rá.
:)
Jó főzőcskézést, kísérletezést, kreatívkodást a konyhában, és nem utolsó sorban: egészséges, jó étvágyat kívánok!
Jó főzőcskézést, kísérletezést, kreatívkodást a konyhában, és nem utolsó sorban: egészséges, jó étvágyat kívánok!
Dujcsik Mariann
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése